Luna dühös volt. A kisöccse felfedezett egy mesét, amit aztán fel is kellett olvasni neki. Bár Luna rég hallotta a mesét utoljára, azóta is gyűlöli, ígyhát nem sokat dobott a hangulatán, hogy újra elolvashatta.
A mese maga igen egyszerű volt, a lányt elrabolja a gonosz, majd a herceg ezt hallva elmegy és megmenti. Tipikus gyerekmese. Semmi utálnivaló nem volt benne, Luna mégis utálta, bár ezt maga sem értette miért. Fortyogását azonban egy hang szakította félbe:
-Luna! Kész vagy már? Gyere megyünk!
Az anyja. Mint mindig, most is kivonul a család egy hónapra a tengerparti nyaralójukba nyaralni. Így volt ez Luna öt éves kora óta.
-Megyek! -kiáltott le Luna, majd miközben igyekezett a mesét kiűzni a fejéből fogta a bőröndjét és lesietett.
-Mit csináltál eddig? Csak rád vártunk! Apád és Mark már a kocsiban ül.
-Bocsánat! Azonnal beülök.
Luna bemászott a kocsiba az öccse mellé, majd miután az anyja is beszállt elindultak.
-Lulu! Mesét! -követelőzött Mark
-Most nincs nálam mese. Majd ha odaértünk jó?
-Tudsz neki olvasni. Elhoztam az új mesét. Ez lett a kedvence. -fordult hátra az anyja.
-Úristen! Ez a mese kisért engem! -nézett a könyvre Luna lesápadva
-Igeeen! Meseee! -ficánkolt Mark
Ígyhát Luna kénytelen kellet elvette a könyvet, és bele fogott a mesébe...
-Na végre! -pattant ki a kocsiból a meseolvasás után és vett egy mély levegőt.
-Végre megjöttünk! -kiáltott el mögötte Mark is
Luna mosolygott. Azonban hamar lefagyott az arcáról a vigyor, ugyanis meghallott egy nem várt hangot.
-Mi van Lulu? Már vártad, hogy láthass engem?
-Ne hívj így! Mégis mit keresel itt?! Csak egy hét múlva kéne idedugnod a pofádat! -pördült meg és támadt hirtelen a fiúra
-Nos, ezúttal nem. Úgy tűnik most egy hónapig leszünk itt egymás nyakán -felelt neki a fiú
-Utállak! -sziszegte Luna
-Az érzés kölcsönös! -vetette oda Lucas, majd bement a házba.
-Mercedes! -kiáltott fel ekkor Luna anyja, aki most szállt ki és látta meg kebelbarátnőjét
-April! -sietett oda hozzá Lucas anyja- Úgy hiányoztál már!
Kb. egy hétig ha nem látták egymást.
-Már úgy akartam beszélni veled! Találtam egy receptet, amit muszály ki próbálnunk és....
Miközben a két anyuka tovább csacsogott Luna bevitte a bőröndjét a szobályába, majd bement a konyhába, mert biztos volt benne, hogy ott most nem fog Lucas-szal találkozni. Most ugyanis egy hónapig egy házban fognak lakni.
Valamikor délután, miközben a szobájában tett-vett, hirtelen benyitott Lucas.
-Hé, Tökmag! Anyáék azt mondják, hogy lemegyünk a partra, én meg jöttem megkérdezni, hogy elviselhetőbbé teszed-e nekem a napot azzal, hogy nem jössz?
-Nem vagyok Tökmag! Csak két évvel vagy idősebb nálam, és ezt te is tudod jól! Egyébként megyek én is. Szeretem a tengerpartot -nézett rá Luna.
Lucas fortyogott. Az a kis dög nemhogy lejött a partra, hanem még mindenféleképpen idegesítette is. Bement a vízbe amikor ő is, majd kijött a vízből amikor a fiú is, és ha ez nem lett volna elég, egy óvatlan pillanatban ráöntött egy vödör homokot a fejére.
Luna ellenben elégedett volt. Egészen biztos volt benne, hogy a homok-a-hajba-merénylettel ő nyerte meg az aznapi csatát, és ez nagy büszkeséggel töltötte el.
Vacsora után még egyszer rávigyorgott Lucas-ra, majd elvonult fürdeni. Lucas csak erre várt. Besurrant Luna szobájába és elővett egy zacskóból rengeteg undorító, büdös, nyálkás hínárt. Felhajtotta a lány ágytakaróját és teleszórta az ágyat vele. Még rakott a párnájára is, aztán elrendezgette a takarót és kisurrant a szobából. Végre aztán kijött a lány a fürdőből. Lucas hegyezte a fülét. Ajtócsukódást hallott, aztán egy fél pillanatig csend volt. Hirtelen velőtrázó sikoly hallatszott. Kivágódott Lucas ajtaja, és Luna állt benne. A fiú a padlón fetrengve röhögött.
-Te állat! -villogott a lány szeme- Hogy képzelted ezt?! -majd becsapta az ajtót.
Miután új ágyneműt húzott, és elment aludni, a sötétben halkan kinyílt az ajtó és Lucas dugta be rajta a fejét.
-Azt hiszem ma én nyeretem Lulu! -suttogta.
A lány párnája már csak a becsukódó ajtót találta el.
